„Az unatkozó nyugdíjasnál nincs rosszabb!”- Kötetlen csevegés Hunyadvári Pista bácsival

A nyugdíjas, ám örökifjú pedagógussal társalogtam kedélyesen a Költészet Napján, melynek keretében a népi költészetet képviselve az Üllési Pusztaszínházban adta elő kizárólag felnőtteknek szóló verseit az esti órákban.

• 
  Ismeretes rólad, hogy korán kelő ember vagy. Reggelente szokott magával ragadni az ihlet? Szóval igaz, hogy aki korán kel, aranyat lel?

• Nem biztos. Viszont ilyenkor korán reggel tisztább az ember agya, különösen egy 70 évesnek. Korán kelő vagyok, ami sokkal jobb, mint ha semmirekellő lennék.

• Nem könnyű rímeket faragni, de pajzán formában még inkább. Hogy alakult ki nálad, hogy ilyen szabadon fogalmazol?

• Eddig nem mertem ilyen szabadon fogalmazni. 40 évig tanítottam a gyerekeket, az iskolában kemény munka folyik. Biztos visszajött nyugdíjas korom után valami gyerekkori kihagyás: Második gyerekkorban vagyok tulajdonképpen és egy kicsit rosszalkodok.

• Voltak szerzők, akik hatással voltak rád?

• Én Petőfi Sándor verseit nagyon szerettem korábban, aztán elkezdtem Heltai Jenőtől regényeket, verseket olvasni. A fiatalkorában írt verseit nagyon szerettem, amelyeket idősebb emberként írt, és sok lemondásról szólnak, azok hangulatilag nem tetszettek.

• Szerinted mennyit olvasnak az emberek napjainkban? Értékelik a verseket?

• Keveset olvasnak az emberek, a verseket nem sokra értékelik. Nagyon sok költő van, aki versekkel kezdte, aztán áttért prózára, mert arra több vevő van. Most a Költészet Napja alkalmából nagyobb az érdeklődés, közkedvelt versek kerülnek elő, de minden csoda csak három napig tart.

• Imponál vajon a gyengébbik nemnek, ha egy férfiben egy poéta veszett el?

• Ezt én nem tudom! (nevet) De cikinek nem tartják a nők. Csólyospáloson a felolvasóesten többnyire női hallgatóim voltak. Nekik tetszett.

• Nem gondoltál arra, hogy mozgalmas életedről egy könyvet is írj?

• De gondoltam rá, még idáig nem jutottam el. Most a második verseskötetemen dolgozom és ha jövő télen még megleszek, akkor prózával akarok foglalkozni.

• Művészként a verselés mellett a citeraszó is igen kedves számodra. Sok-sok üllési gyermeket oktattál és oktatsz is. Miért éppen ennek a hangszernek a csínját-bínját sajátítottad el annak idején a népi hangszerek közül?

• Ez teljesen véletlen volt, mert főiskolás koromban hegedűt tanultam, utána egyszer amatőr módon elkezdtem furulyázni. Van még most is egy óvónő – nem a lányom! –, aki nagyon köszöni, hogy én gyermekkorában furulyáztam vele, mert az óvónő képzőben majdnem hogy abból megélt. Zárójelben megjegyzem, hogy talán nagyon alacsony volt a követelmény, mert olyan fantasztikusan én se tudtam furulyázni. Egyszer meghallottam, úgy 25-26 éve, hogy citeráztak Forráskúton. Megtetszett, megpróbáltam. Nem nehéz hangszer, száznál több gyereket megtanítottam. Dolgos, nehéz kezű parasztemberek télen megpihentek, olyan szépen muzsikáltak rajta, hogy csodálatos.

• Egykori KRESZ elméleti oktatóként vannak-e emlékeid olyan tanulóidról, akik „nehéz esetek” voltak? Akkoriban milyen volt a hozzáállás a KRESZ vizsgához?

• A KRESZ vizsgához nagyon jól hozzáálltak a gyerekek. Az a gyermek, amelyik nem akart nagyon tanulni tanítási órákra és beígérték neki a segédmotort (ha lesz jogosítványod, kapsz motort), úgy tanulta a KRESZ-t, hogy valósággal megtáltosodott. Úgy hogy nem volt nekem problémám. A fiúk általában műszaki érdeklődésűek voltak, és a lányok is, akik odajöttek, érdekelte őket a motorozás is. a kultúrházban Forráskúton volt egy motoros baráti kör, volt egy kismotorjuk, jajj, nagyon szerették. Akkor még nagyon olcsó volt a KRESZ vizsga. A legtöbben átmentek elsőre.

• Tanárként hogyan fegyelmezted a rakoncátlankodó gyerekeket? Nem tudom elképzelni, hogy szigorú voltál…

• Nem? Pedig az voltam. A tanítási óra szent volt és sérthetetlen, ott nagyon rendesen kellett viselkedni, utána rosszalkodtunk szünetben, meg játszottunk, gólyalábaztunk. Volt külön játék- és tárgykészítő szakkör is. Az egyik versemben meg is írtam, hogy bizony néha elcsattant egy-egy jól irányzott pofon, pedagógusnak kudarc volt, de a szülő nem vette zokon.

• Mikor várható új verses köteted megjelenése? Tervezed-e még további szerzeményeid kiadását?

• Úgy gondolom, hogy nyár végére. Ilyenkor úgy sem sok érdeklődő van a falvakban, Bordányban, Zákányszéken, Csólyospáloson, Üllésen, Forráskúton és a környező községekben voltam felolvasóesteken, jártam Szankon és hívtak engem Szegedre is. Jövő hónapban Szentesre megyek. Verseskötetet nem, jövő télen, ha lesz még erőm, prózával szeretnék foglalatoskodni. Az unatkozó nyugdíjasnál nincs rosszabb!

Olasz Bettina

2015. április