Hajnali balerina - Szabó Ferenc
Aratás utan - Németh László
Szüret - Vass József
Bohn Erdő útja - Zsíros Tibor
Kőkereszt - Németh László
Bodzafiúk - Santana Cadena Diána
Éjszakai fények - Patyik Ágota
A haleszi betyár - Vass József
Szabadság - Vass József

Partnerek

 

Ködös téli reggelen

S. Dudás Mária

 

Januári szürke, sötét,

Ködös, téli reggelen,

Vágyom a nap melegére,

Sajnos azt most nem lelem.

 

Csípős, hideg, ilyen időt,

Én nem nagyon szeretem.

Zsebbe dugom, fázó kezem,

Legyen ott jó melegen.

 

Sapkám alatt nem a téltől,

Oly deres lett már hajam,

Hideg idő ellenére,

Fittnek érzem most magam.

 

A zúzmarás faágakon,

Néhány cinke megjelen,

Hogy éhségét csillapítsa,

Hideg téli reggelen.

 

Etetőből fürgén, gyorsan,

Kapkodják a magokat,

Csemegének még vidáman,

Keresnek rovarokat.

 

Látom őket mily boldogok,

Szívem dobban hevesen,

Eldöntöm, eztán már őket,

Egész télen etetem.

 

Januári szürke, sötét,

Ködös, téli reggelen,

Rájöttem a kis cinkéket,

Milyen nagyon szeretem.

 

 

 

Álmodozzunk…

S. Dudás Mária

 

Álmodozzunk, s szebb az élet,

Várnak ránk még új remények,

Csodák mind, keringve szállnak,

Bánatunkban megtalálnak.

 

Álmodozva szebb az élet,

Vágyak lánggal bennünk égnek,

Éljünk vígan, minden napot,

Remélve a jobb holnapot.

 

Álmodjunk még szebb jövőket,

Szél fújja el bú felhőnket,

Éltünk egén nap ragyogjon,

Arcunk sokszor mosolyogjon.

 

Szívünk boldogan dobogjon,

Fájó könnyünk sose hulljon,

Álmodozzunk új reményre,

Lelkünkben így lesz majd béke.

Búcsúzom Tőled

 

Búcsúzom Tőled, véget ért a nyár

Lehet, hogy többé nem látjuk egymást

Szép volt Veled minden együtt töltött óra

Hajnalban felszállok az első hajóra.

 

Véletlen találkozás hozott össze minket

Az élet vihara külön utakon, sodort minket

Talán majd egyszer az élet összehoz Véled

Elmeséljük egymásnak milyen volt Nélküled az élet.

 

2012. 05.08.

Juhász Sándor

Zádori-Molnár Ágoston:
Babits emlékére

(szonett időmértékes verselésben)

Nékem szép ez a föld, mely gyengén átölel Téged,
Ott,hol az édesanyád szült, és hol a Nap reád sütött.
És ott voltál ifjú, s férfi, ki verseket szerzett-
S hő szerelem szívedben vágyó bánatot ütött.

Itt hívott égbe az isteni szózat, s szállt fel a lelked,
S itt hagytál örökül száz és száz gondolatot még...
Általa lettem acélos szívű verselő lélek-
S vágytam a hírnevet áldott esténként epedőn én.

Fátylát bontja a kínzó álmom: sorsomat látom,
Mint ahogyan Néked volt Sophia szép reményű nőd,
Messzire járnak...Nő és képzetem - émelygő lét.

... S Jónás sincs,Ninivék pusztulnak el, Új Város kél,
Agg elméd itt izzott, néma szavad terhe nőtt -
Éled e láng, tüze fájón perzsel majd a világon!


Bordány,2013 október 2-4.

Tőzike

S. Dudás Mária

 

Kiskertemben napfény árad,

Rég várta már a virághad,

Végre kibújhat a földből,

Előbb halvány, majd kizöldül,

Anya mondja: „őzike”

Nem, mondom ez a tőzike.

 

Csodás, piciny csepp harangja,

A szárán ülve, úgy csüng rajta,

Bódító, varázs illata,

Mézgyűjtőket odacsalja,

Ha hűs szellő megsimítja,

Sárga porát tovahordja.

 

Hószín szirmát büszkén tartja,

Őt mindenki megcsodálja,

Illatozva, hófehérbe,

Tavaszt hoz az életünkbe.

Nőkről, Nyíló virágokról

 

Nők az életünk virágai,

Jövőt, éltet hoz valamennyi.

A családok összetartói,

A szebbik nem fő tényezői.

 

Míg kicsik, szeretnek, topogni,

Serdülőként nagyobbá nőni.

Így igyekeznek nővé válni,

Majd lányból jó feleség lenni.

 

Férjjel igaz életet élni,

Bő családot alapítani.

Az utódokról gondoskodni,

Hazának hű Anyái lenni.

 

Nélkülük lehetetlen élni,

Boldogító velük létezni.

Nagyon fontos őértük tenni,

Velük családot felnevelni.

 

 

SL.

S. Dudás Mária :

Úgy szeretnék…

 

Úgy szeretnék

soká élni

sose sírni

csak nevetni

mindenkor

és mindenkivel

csak örülni

sok jót tenni

minden szemet

könnyek nélkül

látni vígan

mosolyogni,

bút  bánatot

tovaűzni

fájó fejet

simogatni

zokogót

megvigasztalni

boldogan

szívből

 kacagni

úgy szeretnék

csak így

élni…

Hódi Istvánné:

Hőseink emlékére…

 

Hová viszed a virágot

Kis Juliskám violám?

Kiviszem a temetőbe,

Gondviselő jó anyám.

Nincs halottunk senki ottan,

Kis Juliskám violám.

De sok hős halt meg értünk,

A csatában jó anyám.

Akiket messze a tömegsírokban,

Szeretteik még mindig siratnak.

Barátaik, ha talán még élnek,

Bánatukban erről nem beszélnek.

Hősök voltak fiatalok és bátrak,

A hazáért éltek és meg is haltak.

Mi magyarok nem feledjük őket,

Azt a sok-sok szenvedésüket.

Kis Juliskák is felnőttek lettek,

Velünk együtt ők is emlékeznek.

Gyújtsunk gyertyát egy fohásszal,

Üdvözléggyel és a Miatyánkkal.

Nyugodjanak Békében!  

Emlék, Őróla

 

Ötödikben láttalak meg Téged,

Hová jártál eddig nem tudom?

Egy osztályba kerültünk ez lényeg

És ennek nagyon örültem én.

 

Arcod kedves és bájos,

Hangod selymes, mint a rét,

Lépteidet figyeltem,

Mikor jöttél felém.

 

De Te engem észre se vettél

Futottál és jókat nevettél.

Tantárgyakból mindig jeles lettél,

Mindezeknek örültem én.

 

Gyorsan elszaladtak a tanévek,

Elballagtunk, mint az őszi szél.

Tavasz-nyár lett újra meg újra,

De Te előlem eltűntél.

 

Már a felnőtt éveinket éljünk,

Emlékek még most is kísérnek.

Sokat reád gondolok még mindig,

Szépek ezek távolodva is.

Szomorú fűzfa, szomorú sorsa

 

Évek óta állt a szomorú fűzfa kint a határba,

Négy határnak volt a határjelző fája

Egyszer egy új földtulajdonos szemet vetett rája,

Fogta a láncfűrészét és a föld felett kivágta.

 

Sok madár, sok évben fészket rakott rája

Sok vadállat hűvösölni ment alája.

Kaszás ember alatta kaszáját kalapálta

A sok jóért mégis ez lett a hála.

 

A fát a gazda apróra összevágta

Ezzel melegedett a fólia háza

Nőtt is a paradicsom a fólia házba

De a szép fa, mégis hiányzik kint a határba.

 

 

2014. 02.08.

Juhász Sándor  

Napfény játszik

S. Dudás Mária

 

Napfény játszik az árnyas fák között,

Homály dereng, s búsul szép szeme,

A tűnő idő a létbe költözött.

 

 

Pillanat varázsa az öröm, a szépség,

Mely tovaillan éltünk tengerén,

Játszva leng, mint álmot festő kékség.

 

 

Némán, botladozva gördül életünk,

Ködfolyamba fúltak sok ifjú csodák,

Már hajnaltájt fájva, nyögve ébredünk.

 

 

Bár ezüst palástként csillog ősz fejünk,

Remény hintójában még várunk csodát,

Unokák körében vígan nevetünk.

 

 

Szemünk, szívünk fárad, kezünk megremeg,

De bízva vágyunk még kicsiny jobb után,

Hol szél fútta fákon, csalfa fény nevet.

 

 

Napfény játszik az árnyas fák között,

Derengő homályban, csillan még szeme,

Múló időnk a létbe költözött.

 

Megköszönöm

S. Dudás Mária

 

Hogy életet adtál,

S emberré neveltél,

Óvtál minden rossztól,

Oly nagyon szerettél,

Megköszönöm.

 

Ha fájón könnyem hullt,

Simogattad fejem,

Imára kulcsolni

Tanítottad kezem,

Megköszönöm.

 

Hogy pici lányból

Rég felcseperedtem,

Saját utam járom,

Én is anya lettem,

Megköszönöm.

 

Éltedet kísérje,

Hálám és szeretet,

Ma az Anyák napján

Szívből köszöntelek,

S áldom a nevedet. 

Májusi ének…

 

Néked ajánljuk, Szűzanyánk,
A legszebb hónap alkonyát.
Ezer nép híven zengi ma:
Ó, üdvözlégy, Mária!

Énekli tiszta gyermekajk
S kik érzik a sok földi bajt,
Esengve száll szívük dala:
Ó, üdvözlégy, Mária!

Hallja a bűnös és zokog,
Hogy elhagyta a hajlokot,
Melyben a legszentebb ima:
Ó, üdvözlégy, Mária!

Ó, tudjuk: május estelén
Az égben is több lesz a fény
S zengőbb az angyalok dala:
Ó, üdvözlégy, Mária!

 

 

Beküldte: Hódi Istvánné  

Haragszik az asszony

 

Haragszik az asszony, későn mentem haza,

Az asztalon már kihűlt a vacsora.

Megzavartam neki a szép álmát,

Nem volt kihez vesse a hátát.

 

A sok jó barát a kocsmába marasztalt,

Megrakták jó borral előttem az asztalt.

Elmondta mindenki otthoni panaszát

Borba fojtotta mindenki a bánatát.

 

Ragadós lett a szék, nehéz felállni,

Lábunknak állt a bor, nehéz rajta járni,

Bementünk megpihenni minden kocsmába

Így aztán nehezen értünk haza a szobába.

 

Juhász Sándor

2012.09.16.

Gyalog járok Hozzád 

 

Gyalog járok Hozzád, nincs pénzem hintóra

Feltettem a pénzem egy rossz lóra

Az ügető pályán a lovak ügetnek

Vigyázz! Mert a zsebed hamar üres lesz.

 

Pénz nélkül bolond az ember azt mondják

Nem tudja megoldani mindennapi gondját

Család is éhezik nincs mit enni

Ezért nem kell a lóversenyre menni.

 

Juhász Sándor 

S. Dudás Mária: Elmerengve

 

Árnyak szállnak elmerengve

Szürkén révedve az estbe,

Titokzatos, furcsa dallam,

Szellő szárnyon suhan halkan,

Az éj pihegve közeleg.

 

Az éj pihegve közeleg,

Nesztelen a Föld felett,

Varázsfényű piciny lámpák,

A tejutat beragyogják,

Hogy csillagként égjenek.

 

Hogy csillagként égjenek.

Álmaimba révedek,

Hűs szellőként simogatlak,

Óvlak, féltőn betakarlak,

Úgy aludjál édesem.

 

Úgy aludjál édesem,

Drága, kicsiny gyermekem,

Gyémántfényű csillag ágyon,

A kacagó holdsugáron,

Hegyikristály vagy nekem.

 

Hegyikristály vagy nekem.

Drágább, mint az életem,

Pajkos szellő tündérdallal,

Álomport hint bájitallal,

Aludj drága gyermekem.

 

Áldott kenyér ünnepén…

Írta: S. Dudás Mária

 

Süt a nap, és fúj a szél,

Csodás illat szárnyra kél,

Asztalomon új kenyér,

Kenyér illat így mesél:

 

Gondos gazda szántott ősszel,

Búzát vetett vetőgéppel,

Langyos eső öntözgette,

Nap sugara melengette.

 

Aztán megnőtt, szép magasra,

Kombájn nyáron learatta,

Molnár legény megőrölte,

Hófehér liszt lett belőle.

 

A pék jól megdagasztotta,

Forró kemencébe rakta,

Ott gondosan megsütötte,

Friss kenyér így lett belőle.

 

Áldott kenyér! Friss kenyér!

Sose hagyj el, itt legyél!

Csodás illatod mennyei,

Felnőtt, gyerek, mind kedveli.

 

Áldott kenyér! Új kenyér!

Illatod parfümökkel is felér.

Ha itt leszel mindig velünk,

Akkor soha nem éhezünk.

 

Mórahalmi Járási Hivatal tájékoztatói

Tájékoztató a szennyvízcsatorna hálózat kivitelezéséről

Önkormányzati konyha étlapja

Lájkolj minket!

Kereső

Időjárás

 Hőtérkép

Hőtérkép

Felhőtérkép

Felhőkép

Széltérkép

Széltérkép

Forrás: www.idokep.hu

Partnerek