Zádori-Molnár Ágoston:
Babits emlékére

(szonett időmértékes verselésben)

Nékem szép ez a föld, mely gyengén átölel Téged,
Ott,hol az édesanyád szült, és hol a Nap reád sütött.
És ott voltál ifjú, s férfi, ki verseket szerzett-
S hő szerelem szívedben vágyó bánatot ütött.

Itt hívott égbe az isteni szózat, s szállt fel a lelked,
S itt hagytál örökül száz és száz gondolatot még...
Általa lettem acélos szívű verselő lélek-
S vágytam a hírnevet áldott esténként epedőn én.

Fátylát bontja a kínzó álmom: sorsomat látom,
Mint ahogyan Néked volt Sophia szép reményű nőd,
Messzire járnak...Nő és képzetem - émelygő lét.

... S Jónás sincs,Ninivék pusztulnak el, Új Város kél,
Agg elméd itt izzott, néma szavad terhe nőtt -
Éled e láng, tüze fájón perzsel majd a világon!

Bordány,2013 október 2-4.