Ködös téli reggelen

S. Dudás Mária

Januári szürke, sötét,

Ködös, téli reggelen,

Vágyom a nap melegére,

Sajnos azt most nem lelem.

Csípős, hideg, ilyen időt,

Én nem nagyon szeretem.

Zsebbe dugom, fázó kezem,

Legyen ott jó melegen.

Sapkám alatt nem a téltől,

Oly deres lett már hajam,

Hideg idő ellenére,

Fittnek érzem most magam.

A zúzmarás faágakon,

Néhány cinke megjelen,

Hogy éhségét csillapítsa,

Hideg téli reggelen.

Etetőből fürgén, gyorsan,

Kapkodják a magokat,

Csemegének még vidáman,

Keresnek rovarokat.

Látom őket mily boldogok,

Szívem dobban hevesen,

Eldöntöm, eztán már őket,

Egész télen etetem.

Januári szürke, sötét,

Ködös, téli reggelen,

Rájöttem a kis cinkéket,

Milyen nagyon szeretem.

Álmodozzunk…

S. Dudás Mária

Álmodozzunk, s szebb az élet,

Várnak ránk még új remények,

Csodák mind, keringve szállnak,

Bánatunkban megtalálnak.

Álmodozva szebb az élet,

Vágyak lánggal bennünk égnek,

Éljünk vígan, minden napot,

Remélve a jobb holnapot.

Álmodjunk még szebb jövőket,

Szél fújja el bú felhőnket,

Éltünk egén nap ragyogjon,

Arcunk sokszor mosolyogjon.

Szívünk boldogan dobogjon,

Fájó könnyünk sose hulljon,

Álmodozzunk új reményre,

Lelkünkben így lesz majd béke.