Éjszakai fények - Patyik Ágota
Bodzafiúk - Santana Cadena Diána
Bohn Erdő útja - Zsíros Tibor
Szüret - Vass József
Hajnali balerina - Szabó Ferenc
Kőkereszt - Németh László
Aratás utan - Németh László
Szabadság - Vass József
A haleszi betyár - Vass József

Partnerek

 

2004 - Kálmán Ferencné

 

Kálmán Ferencné 1943. szeptember 23-án született Kiskundorozsmán. Szülei egyszerű, kétkezi munkásemberek voltak, anyja varrónő, apja földműves. A családban 4 gyermek nevelkedett. Bordányban éltek egészen 1954. májusáig, ekkor költöztek Üllésre. 

Üllésre kerülésük után a Karahomoki iskolában tanult, tanítói: Pataki Anna és Szolnoki Istvánné voltak. Tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte.

1962-ben ment férjhez, házasságából 2 gyermeke született. Sajnos idejekorán megözvegyült, egyedül maradt 2 pici gyermekkel.  Férje halálát követően gyermekeinek és a munkájának élt.

Nyugdíjba vonulásáig a Déryné Művelődési Házban dolgozott, ahol takarítói munkaköre mellett kisegítői, gondnoki, ügyeleti feladatokat is ellátott.  Segítette előkészíteni és kiszolgálni a rendezvényeket, felügyelni zavartalan lebonyolításukat.  Tevékenyen részt vett a szakkörök, klubok, művészeti csoportok munkájában.  Minden olyan tevékenységbe szívesen bekapcsolódott, ami az intézmény tartalmi munkáját segítette.  Napi munkaideje általában nem   8 óra volt, sok esetben a nyitástól egészen a késő esti zárásig tartott.  Ha kellett ott volt kora reggel, késő este, vagy szombaton és vasárnap is. Rá mindig lehetett számítani.  Ott volt mindig éppen, ahol a legjobban kellett, nevétől, és hangjától volt még hangosabb a „zsivaj”.

Életében fordulópontot jelentett az üllési néptánc-csoport  1970-es évek közepétől újjászerveződése.  A FONÓ néptánc-együttes születésénél általában 3 ember jelenlétéről szoktak említést tenni: Dinnyés Géza, Juhari László valamint Hegedűs Gábor. Valóban nagy szerepet töltöttek be, hiszen ők állták körül az együttes bölcsőjét, de ahhoz, hogy ez a „gyermek” növekedni kezdjen, és szépen fejlődjön óriási szerepe volt.  Komoly munka kezdődött meg ekkor, mely még komolyabb háttérmunkát igényelt.  A csoport egyre szaporodó belföldi és külföldi fellépései, turnéjai feltételezték a csoport autentikus, eredeti megjelenését. Rövid időn belül több tájegység ruháját kellett elővarázsolni a semmiből. A munka egyik oroszlánrészét Ica néni vállalta magára. Pár lelkes aktivistával együtt kutatta fel a népviseletek hagyományos motívumait.   

Személyes emlékeim egyike a több egymást követő hétvége, melyet – Ica néni irányítása mellett - a széki szoknyák pliszírozásával töltöttünk. Jó buli volt. A szülők az ő segítségével, és szakmai tanácsaival varrták, hímezték a ruhákat. 

A külföldi utak előtt, amelyekre egyikre sem utazhatott, illetve utazott el – nagy gonddal készítette elő a kosztümöket. Mindig azt mondta, ha kérdezték a táncosok, hogy Ica néni miért nem jön?

-„Nem vagyok én oda való fiam. Inkább hozzatok nekem egy jellegzetes babát” Ezek az emlékek maradtak számára a külföldi turnékból.

Két gyermeke mellé örökbe fogadta harmadiknak a FONÓ együttest. 

Nyugdíjba vonulása után sem tétlenkedett. Ha már az egyik gyermeke a tánc „hűtlen” lett hozzá, örökébe lépett a kézművesség a háttérből, hiszen az együttes mellett ez volt az ami kitöltötte az életét: a hímzés, a varrás, a szövés.

Nem állt meg a munka csak a munka elvégzésénél, hanem a szervezésben is óriási szerepet vállalt.

Nélküle elképzelhetetlen, nevével szinte egybe forrt az Alkotóház.  Programot állít össze, babát varr, kiállítást rendez. Valamit mindig előre tervez:  most gémeskút kellene az Alkotóház udvarára, de jó volna egy kemence is, és mit is csinálunk majd a nyári tábor alatt?! Úgy hiszem, hogy ezt már most tudja.

A szervezés és a programokban való tevékeny részvétel mindig is ez volt az egyik legfontosabb számára. A közösség, a közösségi munka az egyik legfontosabb lételeme. 

Sohasem félt az újítástól, amit eltervezett, vagy jónak talált – azt általában tűzen - vízen át keresztül vitte.

Jelenlegi  munkája: elődök munkáját adja át utódainkat.

 

„Mert azt tanultam mindenütt,

Azt láttam minden nagy nemzetnél,

Hogy az apák dolgát folytatják az utódok….

És ehhez hit is kellene,

És nagy fanatizmus is,

És rettenetesen sok munka…”

/Kós Károly/

Mórahalmi Járási Hivatal tájékoztatói

Tájékoztató a szennyvízcsatorna hálózat kivitelezéséről

Önkormányzati konyha étlapja

Lájkolj minket!

Kereső

Időjárás

 Hőtérkép

Hőtérkép

Felhőtérkép

Felhőkép

Széltérkép

Széltérkép

Forrás: www.idokep.hu

Partnerek