Üllés község címere, zászlaja, pecsétje
Üllés község a magyar Alföld jellegzetes sorsú település, melynek történetében a virágzó szakaszokat megszakító pusztítások, majd az újra meg újra indulás volt a jellemző, így számos címeralkotásra alkalmas motívumot találhatunk múltjában és jelenében.
Üllés község címere hasítással osztott csücsköstalpú pajzs, melynek jobb oldali kék mezeje zöld udvarán balra forduló, balra néző, kiterjesztett szárnyú, fegyverzet, természetes színű kakas kukorékol a mező pajzsfőjének balján stilizáltan ábrázolt, részben takarásban lévő, aranyló Nap felé. A bal oldlai vörös mezőben középütt díszített kék pólya található. A pajzsfőben lebegve vágtázó paripa nyargal jobb felé, a pajzstalp vörösében pedig jellegzetes magyar szürkemarha-bika néz jobbra jobb felé fordulva. (A szürkét, mivel ez heraldikai máz, ezüst helyettesíti!) A pólya díszítése: két bíbor bélésű és zászlajú kúpos, arany sátor között arany szegélyű bíbor latin kereszt lebeg.
A pajzson természetes színű, klasszikus, négydomborulatú görög ércsisak helyezkedik el, arcvédői felcsapva, oromzatán arany lósörény sisakbokrét, bélése bíbor.
A sisaktól jobbra és balra, egymást a pajzs mögött keresztezve, két kétélű kard látható, melyeknek markolatán mintegy foszlányként, bíbor színű, arany szegélyű katonai köpeny van átvetve.
Üllés címere beszélő címer, a település történetének jelentősebb fordulatait idézi meg a következők szerint:
A település névadója valamikor a XII. századba egy Ehellös nevű birtokos lehetett, amely az Achillés görög név szabályos megfelelője. A puszta személyneves helynévadás éppen ekkoriban jellemző hazánkban, és a homéroszi hősök nevei is ekkortájt jelentkeznek a honi névadásban. A település alapítójára gondolunk tehát akkor, amikor a néki nevet adó (a családja által valószínűleg nagyra tartott) görög hős fegyverzetéből a Hephaisztosz isten által kikovácsolt, arany sisakbokrétás sisakot, a heroldalakként a kardokat, foszlány helyett a katonai köpenyt jelenítjük meg a címeren.
A település a tatárjáráskor elpusztulhatott, később már kun szállásként említik a dokumentumok. Ebben a korszakban változhatott a neve Üllésre, ugyanis a kunoknál volt szokásban, hogy a megülő család fejének nevéhez csatolták az –üllése szócskát, hogy így jelöljék szálláshelyét (pl. Ákosüllése, Bátorülése stb.). Ennek a korszaknak állít emléket a kék pólyát díszítő két arany sátor, a közébük foglalt arany szegélyű bíbor kereszt pedig a település népének kezdetektől meglévő erős hitét szimbolizálja. Ez idő tájt, hosszú századokig a nagyállat-tartás volt a fő foglalkozási ág, erre utal a szürkemarha, melynek emléke még ma is él Göbölyjárás-dűlő nevében. (E területet Szeged város egy időben éppen legelői miatt szerette volna megszerezni.)
A Napot ébresztő kakas pedig emléket állít a település dolgos népének, akik minden megpróbáltatás után képesek voltak újrakezdeni az életet, akik évszázadokon át látástól vakulásig dolgoztak, a kelő Nap már talpon találta őket a török kiűzését követő újratelepítésektől egészen a mai napig, hogy a tájat gazdagon termővé, megélhetést biztosítóvá, biztonságossá tegyék.
A település lobogója fehér, középsőmezejében a címerrel, amelynek tengelye a zászlónyéllel párhuzamos.
Rideau alakban (függöny) használva a címer 90°-kal elfordul, tengelye merőleges lesz a rúdra és a felső harmadba kerül, az alsó harmadban olvasható ÜLLÉS fölirat.
A község pecsétje kerek ,középütt a címerpajzs foglal helyet, körirata pedig: - Üllés Község Képviselőtestülete -.
E szimbólumok, úgy hiszem, jól kifejezik a település népének szorgalmát, buzgó tenniakarását, küzdelmét a boldogulásért, ugyanakkor erősítik a közösségi érzést, a szülőföldhöz való ragaszkodást, az erőket megsokszorozó összefogást és közös munkálkodást a szebb, boldogabb jövőjük érdekében. Isten adja, hogy így legyen!
Dr. Szegfű László
a történelem tudományok kandidátusa